A TÁJ HERMENEUTIKÁJA

„A táj filozófiája” c. írásában G. Simmel elsőként jellemezte az újkori természetérzést (Naturgefühl) azzal, hogy történelmileg ekkor különül el, individualizálódik és voltaképpen ekkor születik meg a táj fogalma. ... August Wilhelm Schlegel 1801-ben indított berlini előadásaiban ezt mondta: A gondolkodó és cselekvő ember számára az az összeolvadó látszat, amely a tulajdonképpeni táj, meghatározott tárgyak elkülönítésébe megy át; puszta előtérré válik, amelyben az alakok cselekedni tudnak. A kilátásban a földművelő, az ásványtudós, a földmérő, a tábornok mást és mást lát; csak a muzikális [azaz múzsai] hangulatú ember számára van jelen” (Schlegel 1963 [1801]: 177)." (olvasd: Replika 112, 2019/3)

Könyvet szerkesztek. A régi raszteres térképeket fel kell újítani, mert nem megfelelő a minőségük. Technikákkal, praktikákkal lehet csinálni. Ismerem a DXF file-típust és átkonvertáltam a raszteres képet (JPG, PNG) vektorosra (DXF), amit az AutoCAD vagy az Adobe Illustrator is olvas illetve kezel! Jól restaurálható az eredeti "kopott" TérKép. Aztán vissza lehet konvertálni raszteresre ha a webre is kikerül. A nyomdák is szeretik a jó mínőségű beillesztett képet. Ókor, Limes, Dunaszekcső. A környéken máshol csakis földút. //hu.wikipedia.org/wiki/A_r%C3%B3mai_limes_magyarorsz%C3%A1gi_szakaszai#/media/F%C3%A1jl:Limes4-hu.png

A topográfiai kép a TÉR-KÉP-ÉSZ rajzolata. A táj felülnézete. Annak föld-rajza, víz-rajza, út-rajza, dűlő-rajza, növény-rajza. A síkság (75-130 m), síkság és alacsony dombság (130-230 m), dombság (230-350 m; Geresdi-dombság), dombság és alacsony középhegység (350-500 m; Mecsek) A topologikus tér pontjait a rész/egész viszonyban osztályozhatjuk. Az egyes részek kerülnek egy-egy horizontra, majd olvadnak össze - az értelem által – a tájék horizonton egésszé. Összképpé!A Csele-Berek történeti tájéka konstrukció. A jelenben megmutatkozó illetve a meg-nem-mutatkozó (elsüllyedt Monyoka, Újfalú, Nána, Csele, stb) mikrofalvakkal, házcsoportokkal együtt kap értelmet az egész.

A rácok a landšaft-ot festményként értették. A svábok és a magyarok viszont természeti tárgyak berendezkedéseként is. A természeti táj és a kulturális táj más-más megkülönböztetése ugyan annak a tájnak, illetve a tájról készült szövegeknek/képeknek. "A kulturális táj az emberek által formált és átalakított táj, amely az idők folyamán alakul ki és folyamatosan változik." (Innsbrucki Egyetem) Ezúttal egy kulturális tájat mutatunk be. Egy különleges pikniket a XX. század első évtizedeiből. Mirbach Frida jótékonysági eszem-iszommal a helyi gyerekeket támogatta. Nem csipegetett, hanem jóllakott a helyi „szívgárda”. Ott a „Jesua Dorf” (ahogy Frída nevezte) tájékán.

A Baranyai-dombság földrajzi név. A Csele-Berek tájéka nem az! A dombság lankás illesztéke, poljéja/dolinája, patakvizek áramlása a Dunához. Ne keverjük a tájfogalmakat, metaforákat! „Nos, vessünk egy pillantást ezekre a földrajzi metaforákra. A terület kétségtelenül földrajzi fogalom, de elsősorban jogi-politikai: egyfajta hatalom által irányított terület. A mező egy gazdasági-jogi fogalom. Az elmozdítás: ami áthelyezi magát, az egy hadsereg, egy század,a lakosság. A birtok egy jogi-politikai fogalom. A talaj egy történeti-geológiai fogalom. A régió pénzügyi, adminisztratív, katonai fogalom. A horizont egy festői, de egyszerre stratégiai fogalom is.” (M.F.) Az alábbi kép Máriakéméndről láttatja e tájékot, de hasonló látható Somberekről is, a Mecsek felé fordulva, nézve, drónnal bejárva-tekintve. A látvány a tájék egy aspektusa. Annak összképe, az egész háttere.

A tájék természeti-társadalmi képződmény. A dolgok rendje. Határ. A benn és a kinn határolódása. A település a szociális (társas) rend alapján szerveződik. A szociális rendszer határai az értelem határai. Az értelem pedig az észlelés, a gondolkodás, a kommunikáció és az autopoiesis révén épül vagy szűkül. Niklas Luhmann 8,+1 részrendszerre tagolja a társadalmat. Ehhez a társadalmi környezethez igazodunk értelmi szinten. A +1 a „mozglamak” rendje, mint pl. a Leventemozgalom (https://hu.wikipedia.org/wiki/Leventemozgalom) vagy a Volksbund. „Csele-Berek tájékán” c. kutatás (by veryz) hermeneutikai ihletésű munka, mert a tájat szövegként-s-képként tárja fel, teremt újabb viszonyokat általa és a lényeget ragadja ki a beszédből/írásból. Lehántja az alkalmazott fogalmak rárakódásait, rozsdáit.

A Landscape mást jelent, mint a die Landschaft. Ez honosodott meg a hazai német-, osztrák-, sváb-nyelvhasználat, nyelvkörnyezet által a magyarban. Azaz képi és tárgyi, míg a Landscape tárgyias fogalom. „A tájat régtől fogva a benne élő ember érezte meg, különböztette meg és nevezte nevekkel. Nem határozza meg, nem definiálja, nem is tudná definiálni, bár sokszor egy-két jellegzetes vonásával nagyszerűen tudja jellemezni. A tájban élő ember nem bontja a tájat elemeire, nem rakja újra össze ebből a fogalmat. (…) Ő maga része, eleme a tájnak.” (gróf Teleki Pál) Eleme? Értelmezője! „A hely már egy tájékra és egy tájékon belül van betájolva” – írja Heidegger a Lét és idő c. művében. A táj bennünk van. Az értelem által adódik.

A tárgyaknak, tereknek, s helyeknek története van. A jelenben és a jelen múltjában egyaránt. Elgondolni a jelen „romjait”, csakis a múlt közvetítésével lehet. Ekként az építészeti romokat is. Vizsgálódásunk a „jelenből a múlt irányába, majd a múltból a jelen felé tartó gondolati mozgás így nem egy köralakot ír le, hanem folyamatos spirál-mozgást végez” (Takács: Az idő nyomai) Középkori nevén Dobouka, majd Cseledoboka néven ismert ez a baranyai birtok. Elsüllyedt a kollektív emlékezetben néhány más cseleberektájéki hellyel, tereptárggyal együtt. Néhány eddig felismert és fel-nem-ismert JEL maradt a tájban. A jelölő-jelölt viszonyt rekonstruálni már nem, de dekonstruálni még lehetséges! Multidiszciplináris értelmező-közösség (régész, helytörténész, építész-történész, nyelvész, hermeneuta) eszmecseréje, diskurzusa révén. Amit több száz éve nem ismerünk, azt nagy erőbedobással sem érdemes a vélekedések közé helyezni. Ápolni kell a táj(ék) hagyományait. Világi és szakrális szinten egyidőb...