A tárgyaknak, tereknek, s helyeknek története van. A jelenben és a jelen múltjában egyaránt. Elgondolni a jelen „romjait”, csakis a múlt közvetítésével lehet. Ekként az építészeti romokat is. Vizsgálódásunk a „jelenből a múlt irányába, majd a múltból a jelen felé tartó gondolati mozgás így nem egy köralakot ír le, hanem folyamatos spirál-mozgást végez” (Takács: Az idő nyomai) Középkori nevén Dobouka, majd Cseledoboka néven ismert ez a baranyai birtok. Elsüllyedt a kollektív emlékezetben néhány más cseleberektájéki hellyel, tereptárggyal együtt. Néhány eddig felismert és fel-nem-ismert JEL maradt a tájban. A jelölő-jelölt viszonyt rekonstruálni már nem, de dekonstruálni még lehetséges! Multidiszciplináris értelmező-közösség (régész, helytörténész, építész-történész, nyelvész, hermeneuta) eszmecseréje, diskurzusa révén. Amit több száz éve nem ismerünk, azt nagy erőbedobással sem érdemes a vélekedések közé helyezni. Ápolni kell a táj(ék) hagyományait. Világi és szakrális szinten egyidőben.