A TÁJ HERMENEUTIKÁJA

Az embert ölelő természet - mely megszólít - a tájformáló tekintetünk által alakul tájjá. Kap értelmet. Van, mikor a tájat festői műalkotás formájában vesszük szemügyre, s van, amikor drone képként. Mindkettő határolt, keretezett! A látvány logikája szemlélőnként más és más. Pl: David Hockney egységbe foglalja a tájlátványt, sőt, be is avatkozik abba. Konstruálással, színekkel, kiemelésekkel, árnyékkal, s más modalitásokkal. A művész a nemláthatót tárja elénk. Ezzel is tájol bennünket!

„A táj filozófiája” c. írásában G. Simmel elsőként jellemezte az újkori természetérzést (Naturgefühl) azzal, hogy történelmileg ekkor különül el, individualizálódik és voltaképpen ekkor születik meg a táj fogalma. ... August Wilhelm Schlegel 1801-ben indított berlini előadásaiban ezt mondta: A gondolkodó és cselekvő ember számára az az összeolvadó látszat, amely a tulajdonképpeni táj, meghatározott tárgyak elkülönítésébe megy át; puszta előtérré válik, amelyben az alakok cselekedni tudnak. A kilátásban a földművelő, az ásványtudós, a földmérő, a tábornok mást és mást lát; csak a muzikális [azaz múzsai] hangulatú ember számára van jelen” (Schlegel 1963 [1801]: 177)." (olvasd: Replika 112, 2019/3)

Könyvet szerkesztek. A régi raszteres térképeket fel kell újítani, mert nem megfelelő a minőségük. Technikákkal, praktikákkal lehet csinálni. Ismerem a DXF file-típust és átkonvertáltam a raszteres képet (JPG, PNG) vektorosra (DXF), amit az AutoCAD vagy az Adobe Illustrator is olvas illetve kezel! Jól restaurálható az eredeti "kopott" TérKép. Aztán vissza lehet konvertálni raszteresre ha a webre is kikerül. A nyomdák is szeretik a jó mínőségű beillesztett képet. Ókor, Limes, Dunaszekcső. A környéken máshol csakis földút. //hu.wikipedia.org/wiki/A_r%C3%B3mai_limes_magyarorsz%C3%A1gi_szakaszai#/media/F%C3%A1jl:Limes4-hu.png

A topográfiai kép a TÉR-KÉP-ÉSZ rajzolata. A táj felülnézete. Annak föld-rajza, víz-rajza, út-rajza, dűlő-rajza, növény-rajza. A síkság (75-130 m), síkság és alacsony dombság (130-230 m), dombság (230-350 m; Geresdi-dombság), dombság és alacsony középhegység (350-500 m; Mecsek) A topologikus tér pontjait a rész/egész viszonyban osztályozhatjuk. Az egyes részek kerülnek egy-egy horizontra, majd olvadnak össze - az értelem által – a tájék horizonton egésszé. Összképpé!A Csele-Berek történeti tájéka konstrukció. A jelenben megmutatkozó illetve a meg-nem-mutatkozó (elsüllyedt Monyoka, Újfalú, Nána, Csele, stb) mikrofalvakkal, házcsoportokkal együtt kap értelmet az egész.

A rácok a landšaft-ot festményként értették. A svábok és a magyarok viszont természeti tárgyak berendezkedéseként is. A természeti táj és a kulturális táj más-más megkülönböztetése ugyan annak a tájnak, illetve a tájról készült szövegeknek/képeknek. "A kulturális táj az emberek által formált és átalakított táj, amely az idők folyamán alakul ki és folyamatosan változik." (Innsbrucki Egyetem) Ezúttal egy kulturális tájat mutatunk be. Egy különleges pikniket a XX. század első évtizedeiből. Mirbach Frida jótékonysági eszem-iszommal a helyi gyerekeket támogatta. Nem csipegetett, hanem jóllakott a helyi „szívgárda”. Ott a „Jesua Dorf” (ahogy Frída nevezte) tájékán.

A Baranyai-dombság földrajzi név. A Csele-Berek tájéka nem az! A dombság lankás illesztéke, poljéja/dolinája, patakvizek áramlása a Dunához. Ne keverjük a tájfogalmakat, metaforákat! „Nos, vessünk egy pillantást ezekre a földrajzi metaforákra. A terület kétségtelenül földrajzi fogalom, de elsősorban jogi-politikai: egyfajta hatalom által irányított terület. A mező egy gazdasági-jogi fogalom. Az elmozdítás: ami áthelyezi magát, az egy hadsereg, egy század,a lakosság. A birtok egy jogi-politikai fogalom. A talaj egy történeti-geológiai fogalom. A régió pénzügyi, adminisztratív, katonai fogalom. A horizont egy festői, de egyszerre stratégiai fogalom is.” (M.F.) Az alábbi kép Máriakéméndről láttatja e tájékot, de hasonló látható Somberekről is, a Mecsek felé fordulva, nézve, drónnal bejárva-tekintve. A látvány a tájék egy aspektusa. Annak összképe, az egész háttere.

A tájék természeti-társadalmi képződmény. A dolgok rendje. Határ. A benn és a kinn határolódása. A település a szociális (társas) rend alapján szerveződik. A szociális rendszer határai az értelem határai. Az értelem pedig az észlelés, a gondolkodás, a kommunikáció és az autopoiesis révén épül vagy szűkül. Niklas Luhmann 8,+1 részrendszerre tagolja a társadalmat. Ehhez a társadalmi környezethez igazodunk értelmi szinten. A +1 a „mozglamak” rendje, mint pl. a Leventemozgalom (https://hu.wikipedia.org/wiki/Leventemozgalom) vagy a Volksbund. „Csele-Berek tájékán” c. kutatás (by veryz) hermeneutikai ihletésű munka, mert a tájat szövegként-s-képként tárja fel, teremt újabb viszonyokat általa és a lényeget ragadja ki a beszédből/írásból. Lehántja az alkalmazott fogalmak rárakódásait, rozsdáit.

A Landscape mást jelent, mint a die Landschaft. Ez honosodott meg a hazai német-, osztrák-, sváb-nyelvhasználat, nyelvkörnyezet által a magyarban. Azaz képi és tárgyi, míg a Landscape tárgyias fogalom. „A tájat régtől fogva a benne élő ember érezte meg, különböztette meg és nevezte nevekkel. Nem határozza meg, nem definiálja, nem is tudná definiálni, bár sokszor egy-két jellegzetes vonásával nagyszerűen tudja jellemezni. A tájban élő ember nem bontja a tájat elemeire, nem rakja újra össze ebből a fogalmat. (…) Ő maga része, eleme a tájnak.” (gróf Teleki Pál) Eleme? Értelmezője! „A hely már egy tájékra és egy tájékon belül van betájolva” – írja Heidegger a Lét és idő c. művében. A táj bennünk van. Az értelem által adódik.

A tárgyaknak, tereknek, s helyeknek története van. A jelenben és a jelen múltjában egyaránt. Elgondolni a jelen „romjait”, csakis a múlt közvetítésével lehet. Ekként az építészeti romokat is. Vizsgálódásunk a „jelenből a múlt irányába, majd a múltból a jelen felé tartó gondolati mozgás így nem egy köralakot ír le, hanem folyamatos spirál-mozgást végez” (Takács: Az idő nyomai) Középkori nevén Dobouka, majd Cseledoboka néven ismert ez a baranyai birtok. Elsüllyedt a kollektív emlékezetben néhány más cseleberektájéki hellyel, tereptárggyal együtt. Néhány eddig felismert és fel-nem-ismert JEL maradt a tájban. A jelölő-jelölt viszonyt rekonstruálni már nem, de dekonstruálni még lehetséges! Multidiszciplináris értelmező-közösség (régész, helytörténész, építész-történész, nyelvész, hermeneuta) eszmecseréje, diskurzusa révén. Amit több száz éve nem ismerünk, azt nagy erőbedobással sem érdemes a vélekedések közé helyezni. Ápolni kell a táj(ék) hagyományait. Világi és szakrális szinten egyidőb...

„A vallásos ember számára a természet sohasem pusztán csak „természetes”: mindig vallásos jelentőséggel telített. Ezt könnyű megérteni, hiszen a kozmosz isteni alkotás: a világ isten kezéből keletkezett, és ezért egyszer s mindenkorra meg van szentelve. Nem csupán az istenektől közvetlenül kölcsönzött szentségről van itt szó, mint például valamely hely vagy tárgy esetében, amelyet az isteni jelenlét szentelt meg. Az istenek ennél többet tettek: a szentség különböző modalitásait már a világ és a kozmikus jelenségek szerkezetében kinyilvánították.” (Mircea Eliade – A szent és a profán. Bp., Európa, 1957/2009)